A Brazilok című új magyar film a nyomort romantikussá színezi, a diszkriminációt a futballpályán tereli biztonságos mederbe. A magyar valóságra nyomokban sem hasonlít, de egy kedves, egyszerű kis mese, amin lehet nevetni is. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Futnak lélekszakadva a cigánygyerekek az erdőben, hónuk alól potyog ki a lopott tűzifa, pattogós, izgatott zene szól (zeneszerző: Bornai Tibor). Lerázzák üldözőiket, lihegve, vidáman hazaérnek barlanglakásaikba, a sztorit narráló kissrác ( Lakatos Erik) kedélyesen, "reggeli kocogásként " hivatkozik az imént látottakra. A Brazilok felvezető jelenete pontosan orientálja a nézőt: ez egy olyan film lesz, ahol a tüzelőlopás nem az életben maradásért folytatott kétségbeesett küzdelem szükséges velejárója, hanem tréfás csínytevés, a barlanglakások pedig lepattantságukban is már-már hangulatos bohémtanyáknak tűnnek. Rögtön Kusturica filmjei ugranak be: ezek a hősök az ő romantizált cigányainak magyar testvérei. Egy hiányzó stoptábla kapcsán rögtön megtudjuk persze azt is, hogy cigányaink előítéletesség és diszkrimináció áldozatai a faluban, ha valami eltűnik, egyből rájuk mutogatnak.
A rendező úgy véli, a film története példát mutat arra is, hogy mindenki merje megélni és elérni a saját vágyait. "A Brazilok agyra és lélekre egyformán ható vígjáték. Ezt a filmet élvezet volt írni, forgatni, vágni, minden pillanatát élveztem. Szeretném meghagyni a nézőknek a gondolatok és érzelmek szabadságát. Már csak azért is, mert ez a film tele van szabadsággal. És szerelemmel meg gyűlölettel. Harccal. Focival, mutyival. Csókkal és bunyóval. Hősiességgel meg gyávasággal, tisztasággal és alpárisággal, egyenességgel és csalással, humorral és drámával, nevetéssel és könnyekkel. A Brazilokban a néző mégis visszakapja a reményt, hogy az elrontott élet javítható. Bennem is él a remény, hogy a kilencvenedik perc után a nézők úgy jönnek majd ki a mozikból: milyen kár, hogy nincs hosszabbítás" – fogalmazott a rendező. Felidézte, hogy a Brazilok alapötletét egy 20 évvel ezelőtt készített riportja adta, amelyben egy csapat lenézett roma fiú a focipályán próbálta kivívni társai elismerését. Kiemelte: annak ellenére, hogy a film komoly témával is foglalkozik, műfaját tekintve mégis vígjáték lett.
A Vajna-korszak 15 legjobban nyitó magyar filmje 1. Kincsem - 72 089 néző 2. Argo 2 - 40 287 néző 3. Megdönteni Hajnal Tímeát - 34 361 néző 4. Coming out - 22 661 néző 5. Dumapárbaj - 17 681 néző 6. Brazilok - 13 199 néző 7. A martfűi rém - 12 599 néző 8. Liza, a rókatündér - 11 961 néző 9. Swing - 11 204 néző 10. Saul fia - 10 541 néző 11. Testről és lélekről - 10 058 néző 12. Gondolj rám! - 8669 néző 13. #Sohavégetnemérős - 8 248 néző... Én is lehetnék úrinő vagy szuperhős Farkas Franciskát legtöbben az Aranyélet Oszijaként ismerik, az HBO-sorozat forgatásán Ónodi Eszter adott neki tanácsot, hogyan szerelje le a nyomulós rendezőket. Egy talpraesett, dacos falusi lányt formál meg a mozikban a héten debütált Brazilok című vígjátékban, a legismertebb magyar színészek a partnerei, de így is ő a vidám és szertelen film fénypontja. A szerep kedvéért megpróbált hízni, nem akarta, hogy tápos városi nőnek tűnjön. Szimpatikus volt neki, hogy a Brazilok a kitörés vágyáról szól, azt hirdeti, hogy nem szabad feladni.
M. Kiss rendezőtársával, Rohonyi Gáborral és két forgatókönyvíróval, Muhi Klárával és Huszár Péterrel együtt lelkiismeretesen és meglehetősen kiszámíthatóan építkezik. A Brazilok azzal, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni és a Hivatal felől érkező nyomás ellenére elindulnak a bajnokságon, felforgatják a status quót, ami saját közösségükön belül is konfliktusokhoz vezet, hiszen rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a megtorlás nem fog elmaradni, és társaik kerülnek szorult helyzetbe azért, mert ők nem hajlandók meghunyászkodni. Dúsítják még a cselekményt személyes, családi és szerelmi szálak konfliktusai: a rendőrnek tanuló cigány fiút kinézik maguk közül a társai, ezért ellenük fordul, az egyik cigány lány ( Farkas Franciska) közel kerül a Sasok egyik hangsúlyosan szeplős képű tagjához ( Dóra Béla), akivel a lány börtönből visszatérő bátyjának, Áronnak ( Nagy Dániel Viktor) van elintézetlen ügye. Ha színesítik is a sztorit ezek a gondosan elhelyezett ellentétecskék, hogy mélyítenék, azt erős túlzás lenne állítani.
A legjobb talán mégis Farkas Franciska, aki olyan sokszínű, és olyan átéléssel veti bele magát a csitrifigura minden kamaszos lelkiállapotába, hogy öröm nézni minden olyan másodpercet, amikor vásznon van. Ráadásul érezhetően ugyanabból a robbanékonyságból jön a kislányos rajongása meg a felnőttes dilemmái feletti rágódása is, így ez az ezerszínű karakter mégis abszolút egységes tud lenni. Egyébként is remek az ő karaktere a filmben, mert a fő cigány – nem cigány szembenálláson kívül behoz még egy komoly témát: hogy otthagyhatja-e a nyomort az, akinek van rá lehetősége, vagy az ő felelőssége az, hogy mi lesz azokkal, akiket így hátrahagyna. Ami amúgy elég aktuális kérdés akkor is, ha elfelejtjük a szegénységet és a cigánytelepeket, és a külföldre vándorló fiatalokra meg a hátrahagyott országra gondolunk. De azért a színészi játék tekintetében nem teljesen egységes a Brazilok, részben azért, mert az alkotóknak nem mindig sikerül eltalálniuk az arányokat a vígjátéki és a drámai tartalom között, és néha átmegy az egész egy kicsit túlságosan is kabarésba.